A folyamatban lévő vita az „Utolsó esély turizmusáról”

2024 Szerző: Cyrus Reynolds | [email protected]. Utoljára módosítva: 2024-02-08 04:54

Itt az ideje, hogy újragondoljuk az utazást egy könnyedebb lépéssel, ezért a TripSavvy a Treehuggerrel, egy modern fenntarthatósági oldallal, amely évente több mint 120 millió olvasót ér el, együttműködött, hogy azonosítsa azokat az embereket, helyeket és dolgokat, élen járnak a környezetbarát utazások terén. Tekintse meg a 2021-es Fenntartható Utazás Legjobb Zöld Díját itt.

2016-ban a Journal of Sustainable Tourism folyóiratban megjelent tanulmány kimutatta, hogy Ausztrália Nagy-korallzátonyának egészségi állapotának hanyatlása egyre több utazót motivált a látogatásra. Az azzal kapcsolatos aggodalmak, hogy a korallok kifehéredése és az óceánok felmelegedése korlátozni fogja a zátony megtapasztalásának jövőbeli esélyeit, arra ösztönözte a turistákat, hogy utazzanak oda, mielőtt még túl késő lenne. A kutatás azt találta, hogy a Nagy-korallzátonyra látogató turisták alig 70 százalékát leginkább az a vágy motiválta, hogy „megnézzék a zátonyot, mielőtt eltűnne”.

Az ausztrál Great Barrier Reef Marine Park Authority szerint a zátony tengeri turizmusa 64 000 teljes munkaidős munkahelyet támogat, és évente több mint 6,4 milliárd dollárral járul hozzá a helyi gazdasághoz. Ennek ellenére az ökoszisztéma kiterjedt korallfehéredést tapasztal, és továbbra is fenyegeti a part menti fejlődés.

2018-ra a Forbes az „utolsó esély turizmusát” az év egyik legnépszerűbb utazásaként jelölte megtrendek, arra hivatkozva, hogy az utazók egyre jobban vágynak arra, hogy egyedi, sebezhető úti célokat találjanak és a növekvő középosztály könnyebben hozzáférjen az utazáshoz.

A turisztikai paradoxon

A legtöbb utazónak van bucket listája – egy vándorlástól fűtött kívánságlista az összes úti célról és látnivalóról, amelyet élete során látni szeretne. Ha hirtelen megtudná, hogy álmai úti céljának meglátogatására szolgáló ablak bezárul, és a hanyatlás (vagy akár a pusztulás) veszélye fenyegeti, sürgősen el kell érnie, mielőtt túl késő lenne?

Az utazás és a felfedezés felbecsülhetetlen értékű személyes növekedést és emberi kapcsolatokat hoz létre, ami semmi máshoz nem hasonlítható. Utazás közben kiléphetünk megszokott komfortzónánkból, felbecsülhetetlen értékű kulturális megértést fejleszthetünk ki, és valójában csak perspektívába helyezhetjük az életet. A világ egyik vezető iparágaként a turizmus fenntartható, hosszú távú gazdasági lehetőségeket is jelent a helyi közösségek számára, és még fontos társadalmi vagy természetvédelmi értéket is biztosíthat a desztinációk számára.

A turizmus és a környezet közötti egyensúly azonban trükkös lehet. Egyes esetekben, különösen azokon a területeken, ahol a természeti sérülékenységet szennyezés jellemzi, a megnövekedett turizmus nyomást gyakorolhat a már veszélyeztetett helyekre. Ahogy a desztináció vagy a faj veszélybe kerül, megnő a kereslet a megtekintésére, és egyre több látogatót vonz. Ha a turizmust nem kezelik fenntarthatóan, vagy az utazók nem cselekszenek felelősen, ez a növekedés további károkat okozhat (még veszélyeztetettebbé és több turistát vonzhat). Egy úticélban, amely attól függ, hogy meglátja, mielőtt azzá válikEgykori önmagának árnyéka, felmerül a kérdés: ez a fajta turizmus hosszú távon valóban segít vagy árt?

Az effajta turisztikai paradoxon mögött meghúzódó pszichológiai okot, amelyet néha „végzetturizmusként” is emlegetnek, nem veszítik el a közgazdasági teoretikusok és szakértők. Mindez a „szűkösség elvére” vezethető vissza, a szociálpszichológia azon területére, ahol az emberek magasabb értéket tulajdonítanak a tárgyaknak, amint azok ritkulnak, és alacsonyabb értéket a magasabb bőségben vagy vitalitásban lévőknek. Ezzel párhuzamosan az egyén vélt hozzájárulása csökken, ahogy egyre többen keresnek fel egy magas kockázatú desztinációt; a turisták felteszik maguknak a kérdést, hogy valóban számít-e a jelenlétük, ha már amúgy is sokan jönnek.

A trend hátrányai

A kanadai Churchill, Manitoba, az egyik utolsó turistabarát hely, ahol természetes élőhelyükön láthatnak vadon élő jegesmedvéket. Az őszi hónapokban körülbelül hat hétig jegesmedvéket találnak a Hudson-öböl partjainál, a város közelében; az állatok jelentős számban gyűlnek össze, miközben arra várnak, hogy a hőmérséklet elég alacsonyra csökkenjen ahhoz, hogy a tengeri jég kialakulhasson. Ez a rengeteg jegesmedve tette híressé Churchillt, számos cég kínál kalandtúrákat a megfoghatatlan medvék megtekintésére, valamint medvékre összpontosító szállásokat és luxus egynapos túrákat. Valójában egy 2010-ben végzett tanulmány az utolsó esély turizmusának egyik legkorábbi és legszélesebb körben használt definícióját adta: „Olyan utazási trend, amelyben a turisták egyre inkább megtapasztalják aa világ legveszélyeztetettebb helyszínei, mielőtt eltűnnének vagy visszavonhatatlanul átalakulnának."

Churchill esetében az éghajlatváltozás a legnagyobb hajtóerő a turisták számára, akik szemtanúi szeretnének lenni az eltűnő sarki tájaknak és az eltűnő fajoknak, mielőtt azok eltűnnének. Kissé ironikus módon a turistáknak szinte mindig nagy távolságokat kell megtenniük, hogy jegesmedvéket nézhessenek, ami növeli a szén-dioxid-kibocsátást, amelyről úgy gondolják, hogy hozzájárul az éghajlatváltozáshoz és az általuk látott állatok eltűnéséhez. Míg az utolsó lehetőség természetalapú turizmusa jelentős szezonális hozzájárulást jelent a helyi gazdasághoz rövid távon, a kutatók attól tartanak, hogy a hosszú távú gazdasági ígéret egyszerűen nem fenntartható. A tanulmány kimutatta, hogy bizonyos desztinációk arra kényszerülnének, hogy minimálisra csökkentsék a látogatók számát, vagy bevezessék a látogatók korlátozását, és növeljék a belépési költségeket természeti értékeik védelme érdekében.

A glaciális tájak az utolsó esély turizmusának leggyakrabban érintett úticéljai közé tartoznak. Egyes jeges látványosságok turisztikai értékének csökkenése fenyeget, mivel a gleccserek gyors visszahúzódása miatt kevésbé vonzóvá válnak. Ez káros lehet a természeti környezetre, és a helyi közösségek jelentős turisztikai bevételeinek csökkenését tükrözheti.

A híres új-zélandi Franz Josef-gleccser az ország déli szigetének egyik fő turisztikai látványossága. Mint sok gleccsere, különösen a leginkább hozzáférhető gleccser, az éghajlatváltozás jelenti a legnagyobb kihívást Franz Josef turizmusa számára. Maga a gleccser több mint 1,5 mérföldet húzódott vissza 1946 és 2008 között, és egyenként átlagosan 127 lábbal zsugorodottév. 2100-ra a tudósok azt jósolják, hogy a Franz Josef-gleccser jege 62 százalékkal csökken. A gleccser által természetesen lehordott és lerakódott kövek és üledékek tömege megnőtt, ami növeli a jég összeomlásának és a sziklák leomlásának kockázatát a turisztikai területeken. A gleccser olyan gyorsan olvad, hogy a turisták a helikopterek az egyetlen módja annak, hogy hozzáférjenek a jégkorong nagy részéhez. Ezzel szemben az idegenvezetők korábban gyalog vezethették fel a turistákat a gleccserre.

Világszerte, az ősi vulkanikus Kilimandzsáró-hegyen, amely Afrika legmagasabb hegye, az eltűnő hó egyre több látogatót vonzott. Az ipart azonban veszély fenyegeti, mivel a turisták valószínűleg nem jönnek többé, ha a hó és az erdőtakaró teljesen eltűnik. Az Ecuador melletti trópusi Galápagos-szigeteken évente körülbelül 170 000 turista látogat el, hogy megnézze a (néhány veszélyeztetett) fajt, amely sehol máshol nem található a Földön. Az UNESCO Világörökség Központja a megnövekedett turizmust a szigeteket fenyegető egyik fő veszélyként sorolta fel, annak ellenére, hogy a kormány szigorúan ellenőrzi a tervezett turisztikai tevékenységeket és korlátozza a látogatók számát.

Van-e valamilyen előnye a „Doom Travel”-nek?

Míg a gazdasági érték továbbra is a turizmus legjelentősebb előnye, az utolsó esély turizmusa néhány sajátos tényezőt jelent saját védelmére. Az egyik érv az, hogy az utolsó esély turizmusa olyan oktatási elemet biztosít, amelyet más irányzatok nem; azáltal, hogy a közvélemény első kézből és személyesen is megtekintheti az éghajlatváltozás és a szennyezés hatásait, ezek többek lehetnekvalószínűleg megváltoztatják környezeti szemléletüket. A „pusztulásra ítélt” desztinációk iránti megnövekedett érdeklődés növelheti az ökoturizmust és a fenntartható utazást is, mivel azok, akik értékelik az ökológiailag sérülékeny úti célokat, nagyobb valószínűséggel akarják megvédeni azokat.

Ugyanez a 2016-os, a Nagy-korallzátonyról szóló tanulmány megállapította, hogy azok a turisták, akik „utolsó esélyt keresnek”, környezettudatosabbak voltak, és nagyobb aggodalommal töltik el a zátony általános egészségi állapotát. A zátonyok egészségét illetően a legtöbb aggodalomról számoltak be a korallok kifehéredésével és az éghajlatváltozással kapcsolatban, de a turisztikai hatások miatt csak mérsékelten vagy csekély mértékben.

Az utolsó lehetőség turizmusa gyakran pénzzel és reklámmal is hozzájárul az egyedülálló természetvédelmi erőfeszítésekhez. A több mint kétmillió éves látogató, akik részt vesznek a természet alapú turizmusban a Nagy-korallzátonynál, szintén támogatják az alapokat a zátony megfigyelésére, kezelésére és javítására. A főállású helyszíni tisztek felméréseket készítenek a zátonyok egészségéről és hatásáról, valamint sérülékeny fajairól, mint például a teknősök és a tengerparti madarak; az információ segít a Great Barrier Reef Marine Park Authority-nek és a helyi Parks and Wildlife Service-nek a védelmi erőfeszítések megcélzásában vagy hatékony kezelési stratégiák végrehajtásában a veszélyeztetett területek védelmére. A program emellett támogatja a kulturális és bennszülött örökségre vonatkozó terveket a zátony körüli jelentős helyszínek védelmére vagy helyreállítására.

Ahogy az utazás elérhetőbbé válik, a turizmus minden bizonnyal növekedni fog. 2019-ben 1,5 milliárd nemzetközi turista érkezett, ami négy százalékos növekedés az előző évhez képest. Annak ellenéreA COVID-19 világjárvány kihívásaival kapcsolatban a turizmus várhatóan továbbra is növekedni fog 2020-ban, ami a zsinórban a tizedik egymást követő növekedési év.

Az előrevetített trend még hangosabban szólít fel legkiszolgáltatottabb turisztikai célpontjaink felelős gazdálkodására. Rengeteg turisztikai hatóságnak van radarja az utolsó esély turizmusáról, de ugyanilyen fontos, hogy az egyéni utazók is fenntartható gyakorlatokat alkalmazzanak utazásaik során. Mielőtt még lefoglalna egy utazást egy utolsó esélyes turisztikai célponthoz, hasznos lehet megvizsgálni, hogyan lehet kevésbé hatni a környezetre.

Zurab Pololikashvili, az UNWTO főtitkára úgy véli, hogy az idegenforgalmi szektor a gazdasági vagy környezeti nehézségek ellenére is megbízható marad. „Szektorunk folyamatosan felülmúlja a világgazdaságot, és arra szólít fel bennünket, hogy ne csak növekedjünk, hanem fejlődjünk is” – mondta a 2019-es nemzetközi turizmus növekedési eredményeinek ismertetésekor. „1998 óta csaknem megkétszereződött azon desztinációk száma, amelyek legalább egymilliárd dollárt keresnek a nemzetközi turizmusból” – folytatta. „Az a kihívás, amivel szembe kell néznünk, hogy az előnyöket a lehető legszélesebb körben megosszuk, és senki se maradjon le.”