Brazília legfontosabb lajhármenedéke

2024 Szerző: Cyrus Reynolds | [email protected]. Utoljára módosítva: 2024-02-08 04:58

A legjobb látványosság Bahia kakaópartján

Ilhéus, Bahia kakaópartján, ad otthont Amerika egyik legfontosabb állatrehabilitációs központjának: a Centro de Reabilitação Reserva Zoobotânicának. Itt a csodálatos lehetőség, hogy közel kerüljön ezekhez a engedelmes állatokhoz, mélyen kifejező szemükkel, lassított rutinjaikkal és a családfájukon túl magas Megatheriummal.

Amerikában endemikus, a lajhárok lehetnek kétujjúak, például a Limonban, Costa Rica-i Aviarios del Caribe Sloth Sanctuary-ben, vagy háromujjúak (Bradypodidae), mint a Ilhéus center.

A szentély fogadja az orvvadászoktól elfogott állatokat, amelyeket az Ibama (a Brazil Környezetvédelmi és Megújuló Természeti Erőforrások Intézete), a szövetségi rendőrség, a tűzoltók és a közösség talált és adományozott.

Olyan területen, ahol az eukaliptusz hatalmas területeket fogl alt el, ahol egykor az atlanti esőerdő virágzott, az endemikus sörényes lajhár (Bradypus torquatus vagy preguiça-de-coleira) mára veszélyeztetett faj.

Hogyan menti meg a CEPLAC Központ a lajhárokat

A Vera Lúcia Oliveira biológus által vezetett központ rehabilitálja a sörényes lajhárokat, amelyek korábban egészen Rio de Janeiróig voltak megtalálhatók, és most úgy tűnik, hogy a Bahian part menti területre korlátozódnak Salvador és Salvador között. Canavieiras, valamint barnatorkú lajhár (Bradypus variegatus).

A látogatók számára egész évben nyitva tart, a szentély (központi központ és erdő) 106 hektáron fekszik. A CEPLAC – a Kakaótermesztési Terv Végrehajtó Bizottsága – része, ahol a turisták a feldolgozó laboratóriumban is megtekinthetik a látogatókat. A CEPLAC kulcsszerepet játszott a kakaókultúra kutatásában és fejlesztésében a régióban, amely fokozatosan felépült az 1990-es évek végén bekövetkezett pusztító boszorkányseprű-fertőzésből.

Néhány lajhár soha nem jut túl a felépülésre irányuló kezdeti erőfeszítéseken. Nyomorult állapotban érkeznek, csonttörésekkel (gyakran kutyatámadások miatt), alig élnek, miután anyjukat orvvadászok veszítették el, vagy elszenvedték a fogság drámai hatásait.

A lajhárok akut stressztől szenvednek, és gyorsan elpusztulnak fogságban, ami egy sor veszélyes hatást vált ki szervezetükben, különösen a neuroendokrin rendszerükben. Megváltozik az izomtónusuk, testük labdává zsugorodik, elvesztik az étvágyukat, és akár nyolc napig is nem esznek, és több mint tíz napig nem ürítenek. Pánikrohamot is kapnak, ha megközelítik őket.

Ebben a stresszes állapotban úgy reagálnak az érintésre, hogy a karjukat úgy mozgatják, mintha ütnének, és megfeszítik a karmaikat, nem azért, hogy támadjanak, hanem azért, mert az izmaik annyira összehúzódtak, és mert támaszt keresnek, ahonnan lazíts.

A rehabilitációs központ a korábban fogságban tartott állatok gyógyulásával foglalkozik úgy, hogy félig fogságban tartja őket fatörzsekkel, ágakkal ésszőlő, amelyről lóghatnak.

Az állatok megtagadják az élelmet és megpróbálnak elmenekülni, de azon fafajták új levelei, amelyekkel általában táplálkoznak, fokozatosan serkentik az étvágyukat. A lajhárok nem isznak vizet, és a folyadékot friss, zamatos levelekből és csírákból nyerik.

Étrendjük a rehabilitációs központban tararanga, gameleira, embaúba, ingá és kakaó leveleit és csíráit, valamint laktobacillust, kókuszvizet és vitaminokat tartalmaz.

A lajhároknak még rehabilitációjuk után is át kell esniük egy karanténon és újra alkalmazkodási cikluson, mielőtt újra betelepítenék őket a vadonba. Egyes állatoknak hosszabb ideig kell maradniuk a gyógyulási területen, mert annyira legyengültek és alultápláltak.

1992 és 2003 között a központban 154 sörényes lajhár (Bradypus torquatus) és 38 barnatorkú lajhár (Bradypus variegatus) tartózkodott. Közülük 74 sörényes lajhár és 23 barna torkú lajhár került újra a CEPLAC rezervátumokba (Reserva Zoobotânica, más néven Matinha, vagy "Little Woods" és Reserva Biológica Lemos Maia).